SU-LA-CE

EZ ITT MOST ÉLET VAGY HALÁL?

Lin-csi apát kolostorában, a Huo-to folyó partján, egy nap szomorú dolog történt. Örökre elhagyta társait a bölcs, öreg szerzetes, név szerint Ho-jang. Ho-jang szerzetest nagyra tartotta az apát, megosztotta vele a kolostor irányítását, és csaknem minden gondolatát. Épp a temetés előkészületei folytak, amikor az egyik tanítvány odament a koporsóhoz, rátette a kezét, és így szólt Lin-csihez.

- Mester! Mondd meg nekem, kérlek! Ez itt most élet vagy halál?

-Nem akarom neked megmondani, hogy ez itt most élet vagy halál - felelt egykedvűen Lin-csi apát.

-Miért nem mondod meg? - kérdezte a szerzetes.

- Nem akarom neked megmondani és kész - makacskodott a mester. Ekkor a tanítvány az egyik idősebb szerzeteshez fordult, és őt kérlelte.

- Kérlek, öreg, légy jó hozzám, és mondd meg nekem, mi ez itt? Élet vagy halál?

- Én sem mondhatom meg neked, hogy ez itt élet vagy halál felelt az öreg, s némán, elfogódottan állt Lin-csi mellett a koporsónál.

- Miért nem mondjátok meg?

- Nem mondhatjuk meg neked - szólt most Lin-csi. - Egyáltalán, minek kell ezt tudnod ennyire?

-Ha ez halál, akkor felkutatom a halott szellemi maradványait. Összegyűjtöm és őrzöm szellemének cserepeit, nehogy vele temessétek.

-Apró fehér hullámok mossák az eget,

Csendes szellő fújja szét a lágy felhőket.

szólt erre az öreg szerzetes, talán Ho-jang emlékét idézve. Majd Lin-csi folytatta.

-A szél messziről messzi ér, majd visszatér.

Bezárul az ég, megnyílik a messzeség.

Aztán hozzátette:

- Halottaink szellemi maradványait nem kell felkutatnod, fiam. Nem kell cserepeket gyűjtögetned és őrizgetned. Halottaink szellemi maradványai más alakban köztünk vannak. Fújják szét a felhőket, mossák az eget. Nyitják-csukják a messzeséget. Velük lélegzel, röptetik a lelked. S épp ez lesz majd egyszer teveled. Mert a te szellemi létezésed sem oly rövid, mint az életed. Ezért nem válaszolhattunk a kérdésedre: mi ez itt, élet vagy halál? - szólt Lin-csi apát, s intett szerzeteseinek, kezdjék el a szertartást.